A freudi témákkal belépünk a pszichés területekre, amelyeket Freud az első és a második témában formalizált és elmélyített, a következőként meghatározott területekre. toposz azaz olyan helyek, ahol az ellentétes aspektusok, mint a tudat és a tudattalan, az örömelvet követő impulzusok és azok elfojtása közötti kapcsolatok zajlanak.

freud jéghegye

Freudi témák lásd pszichikai helyek Freud az Álomfejtés című művében pszichoanalitikus tapasztalatai részeként elméletileg is megfogalmazta, és a pszichikus sokféleség fogalmának alapjának tekinthető.

A freudi témák egyfajta pszichés megosztottságot sugallnak, azaz az egyén belső valóságának kifejeződésében mutatkozó különbségeket, egy olyan valóságot, amely az álmokban tükröződik, és amelyet Freud így vezetett be:

"A nagy Fechner a "Pszichofizika" című művében az álomról szóló néhány megfontolás után megfogalmazza hipotézisét, miszerint az álomjelenet különbözik az éber ábrázoló életétől. Szerinte semmilyen más hipotézis nem teszi lehetővé, hogy megértsük az álom sajátos jellemzőit. Az így elénk tárt elképzelés egy olyan pszichikai hely ." (Az álmok értelmezése 466. o.)

A kifejezés Topica a filozófiában használt kifejezés és a különböző álláspontok vagy tézisek bizonyítására irányuló érvelést jelöli; a latin toposz". azaz egy hely, egy tér, valami körülhatárolt, ahogyan körülhatárolt a Freud által az első és a második témával elméletileg meghatározott pszichikai birodalom is.

Az első aktuális

Az első freudi topikot Freud Az álmok értelmezése című művében mutatja be, bár az a korábbi koncepciókból fejlődik ki, amelyeket a " A pszichológia modellje "1895-ben és Fliess leveleiben (1896. január 1. és 1896. december 6.)

Így mutatja be Freud a " pszichikai hely ":

"Képzeljük el tehát a pszichikus apparátust összetett eszközként, amelynek alkotóelemeihez az instanciák, vagy a nagyobb egyértelműség kedvéért a rendszerek nevet adjuk.

Később úgy fogjuk elképzelni, hogy ezek a rendszerek állandó térbeli orientációban vannak egymással, nagyjából úgy, mint egy távcső különböző lencserendszerei, azaz egymás után." (Az álmok értelmezése 466. o.)

Az első topikban Freud a pszichikus folyamatok nem hozzáférhetőtől a tudat számára hozzáférhetőig terjedő irányú variációját azonosítja, olyan folyamatokat, amelyek: Tudattalan Tudat előtti Tudatos Tudatos.

Freudi témák A tudattalan

Az első freudi topik tudattalanja egy olyan rendszer, amelyben olyan késztetések és ösztönök működnek, amelyeket a tudat nem ért meg, és amelyek nem férnek hozzá a tudatos rendszerhez.

A továbbra is aktív és a tudatossághoz való hozzáférést kereső késztetések és ösztönök, amelyeket az eltávolítás szempontjai, azaz a cenzúrával szemben álló erők akadályoznak. Így a tudattalan tartalmak csak álmokban vagy testi tüneteken és ájulásokon keresztül tudnak megnyilvánulni.

Freud ír a témáról:

"A tudattalan magját a befektetésük teljesítésére törekvő hajtóerő-reprezentációk, tehát a vágyhajtások alkotják... Ebben a rendszerben nincs tagadás, nincs kétség, és nincsenek a bizonyosság különböző szintjei.

Mindezt csak a cenzúra munkája mutatja be.... A tudattalan folyamatok csak az álmodás és a neurózis feltételei között válnak hozzáférhetővé a tudásunk számára... Önmagukban a tudattalan folyamatok megismerhetetlenek." (Metapszichológia 70-71. o.).

Össze lehet hasonlítani az első topik tudattalanjának karaktereit a második topik Es-jével.

Freudi témák A tudatalatti

A pre-tudat olyan állapotot jelent, amely nem tudatos, de a tudat által könnyen felidézhető.

Az elő-tudatot a tudattantól egy olyan cenzúra választja el, amely arra törekszik, hogy a tudattalan tartalmak ne kerüljenek be az elő-tudatba, és a tudattól egy másik típusú szelektív cenzúra választja el, amelynek feladata, hogy a tudat számára nem zavaró CSAK a tudatos tartalmakat hozza ki. Az elő-tudathoz tartoznak az infantilis és nem realizált emlékek, amelyek felszínre kerülhetnek.

Ez Freud definíciója:

"A Preconscious-t a motoros végponton beillesztett rendszerek közül utolsóként határozzuk meg, hogy jelezzük, hogy az ott zajló gerjesztési folyamatok egyéb akadályok nélkül elérhetik a tudatot, ha bizonyos feltételek betartásra kerülnek, mint például egy bizonyos intenzitási szint, a funkció egy bizonyos eloszlása, amit mi figyelemként definiálunk stb. Egyidejűleg ez arendszer, amely az akaratlagos mozgékonyság kulcsait rejti." (Az álmok értelmezése 470. o.)

Valójában a tudatalatti nemcsak az emlékekkel, hanem az automatikus funkciókkal is összefügg, amelyek tudásként integrálódnak, és rendelkezésre állnak, de nem tudatosulnak. Például a biciklizéshez, az autóvezetéshez vagy a síeléshez szükséges mozgások a tudatalattihoz kapcsolódnak. A mozgások, amelyeket gondolkodás nélkül végzünk, mert megtanultak és egyfajta belső memóriában maradnak....elmerült, mint a tudatalatti.

Freudi témák A tudatosság

A tudatos, ahogy maga a kifejezés is jelzi, a valóság tudatosításával kapcsolatos. Olyan funkció, amelyhez minden ember hozzáfér pusztán azáltal, hogy érző és öntudatos. Freud a kritikai instanciával hozza összefüggésbe:

"A kritikus instancia szorosabb kapcsolatban áll a tudattal, mint a kritizált instancia... A kritikus instancia paravánként áll közte és a tudat között. Találtunk némi támpontot arra is, hogy a kritikus instanciát azzal az elvvel azonosítsuk, amely éber életünket irányítja és tudatos, önkéntes cselekedeteinkről dönt." (The Interpretation of Dreams 470. o.)

A második aktuális

A második freudi topik az egóra, a szuperegóra és az id-re való pszichés felosztásból áll, és 1923-ban, az " Az ego és az id "Követi a három pszichikai szint - a tudatos, a tudattalan és a tudatalatti előtti - korábbi felfogását, amelytől abban különbözik, hogy az első topik pszichikai lokalitásai nagyobb meghatározottságot és következetességet kapnak, mintha autonóm aspektusok lennének a személyiségen belül.

Freudi témák Az id

Az id-ben találhatók az öröklött tényezők, ösztönök, benyomások, szükségletek, késztetések, amelyek a gyönyörelv alapjául szolgálnak, és a libidinális tárgy közvetlen felidézésén keresztül (álmok, nappali fantáziák, álmodozások) találnak feloldódást.

Az Es kifejezés G. Groddeck-től származik, és azt az általa kidolgozott gondolatot fejezi ki, hogy:

"Amit énünknek nevezünk, az életben alapvetően passzívan viselkedik, és ismeretlen és ellenőrizhetetlen erők tapasztalnak meg minket... Az embert az id tapasztalja meg." (Az id könyve 14-15. o.).

Az első freudi topikrendszerben az id egybeesik a tudattalanéval, de a "Én és az Id " Freud rámutat arra, hogy az ego számos védekező mechanizmusa tudattalan, következésképpen az id úgy differenciálja magát, hogy önmagát definiálja:

"a libidó és általánosabban a hajtóerő nagy tartálya.....az Id egy káosz... tele van energiával, de nem rendelkezik szervezettséggel, nem fejez ki egységes akaratot" (Az Ego és az Id 258. o.).

Az azonnali reakciók és az automatikus reflexek az id-hez tartoznak. Ez a fizikai és pszichikai energia részben öröklött, részben szerzett pólusa, amely állandó dinamikus feszültségben (vagy konfliktusban) áll az egóval és a szuperegóval.

"Rájövünk, hogy nincs jogunk a tudattalan rendszert az egótól idegen pszichikai területnek nevezni, mivel a tudattalan jelleg nem kizárólag az ego sajátja.

Nos, akkor a továbbiakban nem használjuk a tudattalan kifejezést a szisztematikus értelemben, hanem egy jobb, félreértésekre nem hajlamos nevet adunk annak, amit eddig így jelöltünk. Nietzsche nyelvhasználatával összhangban és Georg Groddeck javaslatát követve, ezentúl "Es"-nek fogjuk nevezni.

Ez a személytelen névmás (a német nyelvben harmadik személyű névmás) különösen alkalmasnak látszik arra, hogy kifejezze e pszichikus tartomány meredek jellegét, az Egótól való idegenségét. Szuper-Ego Ego és Es tehát a három birodalom, terület, tartomány, amelyre a személy pszichikus apparátusát felbontjuk.

Így az ES-t az örömelv által vezérelt ösztönös impulzusok tárolójának tekinthetjük, amelyek nagyrészt, de nem teljesen tudattalanok. Gondoljunk például az éhség és a szomjúság ösztönére, amelyek tudatosak, míg a szexuális impulzusok nem mindig azok.

Freudi topik A szuper-Égo

A szuperegót az ego olyan funkciójának tekintik, amely főként cenzori és kritikai szerepben nyilvánul meg, valamint az ego azon aspektusainak állandó megfigyelésében, amelyekkel szemben eltér. Nagyrészt tudattalanul, a tiltás, a vágy teljesítésének elmaradása és e vágy egyidejű tudatosítása miatti pszichés konfliktus részeseként észlelhető.

Ez egybeeshet a oneirikus cenzúrával, és Freud maga is úgy definiálta, mint egy "i az ego elpusztítása ".

A valóságban a szuperego egyrészt egy tisztán a cenzúrának és a tiltásnak tulajdonítható aspektust, másrészt egy modell- vagy eszménykép-aspektust tartalmaz, és egybeeshet egyfajta erkölcsi lelkiismerettel.

A szuperego kialakulása az Ödipusz-komplexus végső fázisaként zajlik, amikor mind a férfiak, mind a nők, különböző módon, a szülői tilalmakat és bűntudati kivetítéseket magukra vetítik, szublimálva azokat a szuperegóba. "azonosítás a szülői figurákkal.

Ezt később a származási környezet társadalmi és nevelési hatásai gazdagítják, így a szuperego egyre inkább strukturálódik és:

"... nem a szülők, hanem a szuperegójuk modelljére épül, ugyanazzal a tartalommal töltődik meg, a hagyomány hordozójává válik, mindazoknak a romolhatatlan értékítéleteknek, amelyek ezen az úton öröklődtek nemzedékről nemzedékre (Bevezetés a pszichoanalízisbe 179. o.).

Freudi témák Az Ego

Az ego a pszichének az a struktúrája, amely az id késztetéseivel, a szuperego követeléseivel és a valósággal való szembesüléssel kapcsolatban (és függőségben) áll. Közvetítő funkcióként jelenik meg, mint " csapágy " az egyénben jelenlévő ellentmondásos aspektusok között, egy állandóan jelenlévő dinamikus feszültségben, amit maga Freud definiált:

"...a külső világból fenyegető veszély, a libidó, az id és a szuperego szigora (Az ego és az id 517. o.).

Az ego a kapcsolat az egyénben zajló különböző pszichés folyamatok között, és a valóságelvnek van alávetve azáltal, hogy az örömelvvel, a vágyakkal és azok megfékezésével foglalkozik, amikor nincs libidinális tárgy, amelybe ezeket befektethetné.

Az egót az egylényegű cenzúra részeként azonosítjuk az alvás iránti vágyhoz és az alvás folytatásának szükségességéhez kapcsolódó védelmi funkcióban. Az egónak tulajdonítható védelmi mechanizmus annak következményeként lép működésbe, amit Freud az " vészjelzés "reakció az id és a valóság fenyegető késztetéseire:

"Az ego úgy viselkedik, mint az orvos az analitikus kezelésben, hiszen a valós világot figyelembe véve libidinális tárgyként kínálja fel magát az id-nek, és célja, hogy az id libidóját maga ellen fordítsa. Nemcsak az id segítője, hanem az id alázatos szolgája is, aki gazdája szeretetéért könyörög (mint fentebb 517-18. o. ).

Így az egóra úgy gondolhatunk, mint egy szolgára, akit két úr nyomaszt, akik egymásnak ellentmondó parancsokat adnak: egyfelől a cenzúrázó szuperego, másfelől a vágyakozó id.

Marzia Mazzavillani Copyright © Szövegmásolás tilos

............................................................................................

Bibliográfia:

• S. Freud Az álmok értelmezése Gulliver 1996
• S. Freud Pszichológiai tervezés in Works Bollati Boringhieri To vol. II.
• S. Freud Bevezetés a pszichoanalízisbe in Works Bollati Boringhieri To vol. XI.
• S. Freud Metapszichológia in Works Bollati Boringhieri To vol. VIII.
• S. Freud Az Ego és az Id in Works Bollati Boringhieri To vol. IX.
• G. Groddek Az Es könyve Adelphi 1966
• Laplanche és Pontalis A pszichoanalízis enciklopédiája Laterza 2005
• U. Galiberti pszichológia Garzanti 1999-ig

• Ha magán tanácsadást szeretne, kérjük, jelentkezzen be a Dream Directoryba.
• Iratkozzon fel ingyenesen az Útmutató HÍRLEVÉLRE további 1400-an tették már meg ezt FELIRATKOZÁS MOST

Mielőtt elhagy minket

Kedves olvasó, igyekeztem a témát egyszerűen és érthetően megfogalmazni, és remélem, hogy felkeltettem az érdeklődését, és további elmélyülésre késztette. Köszönöm, ha egy kis udvariassággal viszonozza erőfeszítéseimet:

OSZD MEG A CIKKET ÉS TÁMOGASD TELJESÍTSD MEG